Persze, csak most jut eszembe miért magyarul írom ezt az egészet. Hálásabb népség, mint ezek itt. És akiket én ismerek, elfogadóbbak is. Pár hete saját magam védelméből kénytelen voltam megszüntetni minden online elérhetőségemet. Facebook, Twitter, Google+, Instagram, Snapchat, még a Youtube csatornámat is töröltem, pedig nem volt rajta semmi. Még új telefonszámot is vásároltam magamnak, csak végre csend legyen pár napra. Eldurvultak a dolgok.
19 éves vagyok. 9 éve 100%-ig biztos abban, hogy homoszexuális. Mindig megkérdezték honnan tudom. Én pedig megkérdeztem: Miért? Te honnan tudod, hogy a másik nemet szereted? Megvonták a vállukat és inkább rám hagyták. Elfogadták, vagy bántottak miatta.
Fiúiskolába járok. A barátaim elfogadják. Ez remek érzés. Nevetséges, hogy azért, mert meleg vagyok, van, aki fél tőlem. Pedig nem ijesztő dolog. Nem is fertőző. Mindig eszembe jut a Glee azon része, mikor Kurt bemegy az öltözőbe és a nagydarab srác, aki addig szekálta megcsókolja őt. Ez a tudat nyugtat. Hogy talán ők is ugyanúgy össze vannak zavarodva, mint én voltam annak idején, és talán csak nem tudnak magukkal mit kezdeni, ezért bántanak. Oké, talán mégse.
Szóval. Nem tudom hányan fogják olvasni ezt a vackot. De nem is érdekel. Tekintsük úgy, hogy ez számomra megnyugvás, akit érdekel, majd jön. Én csak azt írom le, amit szeretnék, ha történne velem. Ami valójában történik csak töredéke lesz a sztorinak.
Nyugi, csak ez az egy rész volt ilyen lelkizős szarság. A következő már a sztori lesz.:) (na de érdekel is bárkit? nem.)
AlexX
